Advent és karácsony Budapest főterén

Több mint 20 éve nyitotta meg kapuit az első karácsonyi vásár a Vörösmarty téren, amely azóta évről évre százezreket vonz ünnepi hangulatával, különleges portékáival és ínycsiklandó konyhájával. A Vörösmarty tér azonban nemcsak a legszebb karácsonyi vásárnak ad helyet, de érdekes történetek is megelevenednek itt, ha kicsit jobban körülnézünk.

Az 1700-as években még raktárak és hivatalok álltak a tér helyén, ám az 1800-as évek elejére lebontották a nem túl mutatós ipari épületeket, és megszületett a Theaterplatz, amely a Pesti Vigadó mögötti telken felépült Pesti Városi Német Színháznak köszönhette nevét. 1845-re már a város legforgalmasabb és legkedveltebb helyévé vált a tér, amelyet a bérkocsiállomástól eltekintve a sétálók és szórakozni vágyók vettek birtokba.

Ha a tér közepén állva északnak fordulunk, a lenyűgöző homlokzatú Gerbeaud-házat láthatjuk, amely Hild József, Pest város építőmesterének tervei alapján épült, csak úgy, mint oly sok más klasszicista belvárosi épület. 1858-ban az akkor még üresen álló telek két tulajdonosa, Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke és Eisele Antal szabómester két építészt, Gottgeb Antalt és Hild Józsefet kérték fel két épület megtervezésére, azonban még az építkezés megkezdése előtt a tulajdonosok és az építészek megegyeztek, hogy az eredeti tervek helyett Hild tervei alapján, a két épület egységes, közös homlokzatot kap. Így született meg az ikonikus épület, az akkor már Gizella királyné nevét viselő téren, amelynek földszintjén 1870-ben nyitott cukrászdát Kugler Henrik. A híres cukrász ismertette meg a városiakkal a francia cukrászművészet remekeit, és neki köszönhető, hogy a pestiek a mignont csak kuglerként emlegették.

Az épület névadója, Gerbeaud Emil svájci származású cukrász és csokoládé-mester 1884-ben költözött Magyarországra Kugler hívására, majd ő vette át a cukrászdát az örökös nélkül elhunyt Kugler Henrik után. A cukrászda népszerűsége töretlen volt, így Gerbeaud megvásárolta az épületet, majd 1912-ben az eredeti három emeletre egy negyediket építtetett. A cukrászda leghíresebb édességei, a konyakos meggy és a macskanyelv külföldön is ismertté tették a Gerbeaud nevet. Az elismert csokoládégyáros és cukrász halála után felesége vezette a pestiek által csak Zserbóként emlegetett cukrászdát 1940-ig.

A II. világháború után a cukrászdát államosították, és évtizedeken át Vörösmarty cukrászda néven várta a vendégeket finomabbnál finomabb süteményekkel. A legenda szerint az egykori cukrászmester előtt tisztelegve itt alkották meg a zserbó süteményt is, ami a mai napig elmaradhatatlan desszertje a magyar karácsonyoknak.

Idővel a legendás cukrászda és az épület is visszakapta nevét, és lenyűgöző környezetben, kifogástalan minőségű desszertekkel várja azóta is az édesszájú vendégeket a főváros szívében.

A századforduló időszaka nemcsak a hazai cukrászipar számára volt kiemelkedő, de ekkor kezdődött meg a tér parkosítása és átalakítása is. Felépült a Milleniumi Földalatti Vasút – az első földalatti a kontinensen – díszes végállomása, és felavatták a tér közepén álló Vörösmarty-szobrot. A carrarai márványból faragott, mészkő talpazaton álló alkotást alaposan megnézve láthatjuk, hogy a költő a Szózatot éneklő emberekre tekint le, immár 111 éve.

Az 1920-as és ’80-as évek között főleg az autók és a buszok birtokolták a teret, amíg végül a Váci utcával együtt sétálóövezetté alakították az ekkor már mai nevét viselő Vörösmarty teret. A díszburkolat és a parkosítás mellett ekkor került a térre a gyerekek nagy kedvence, az Oroszlános kút is, amelyet a 2019-es térrendezés során áthelyeztek a Harmincad utca torkolatába.

Habár a Vörösmarty tér sok átalakuláson ment át az évszázadok során, bizton állíthatjuk, mindig előnyére változott. Így, ha a Vörösmarty téren járunk, egy pillanatra gondoljunk azokra az építészekre és várostervezőkre, akik megalkották Budapest főterét, akik lehetővé tették, hogy immáron több mint 20 éve élvezhetjük a nyüzsgő forgatagot, a hangulatos ünnepi fényeket és a kürtöskalács utánozhatatlan illatát a város főterén.